2012. február 29., szerda

Sok minden...

Hát jó sok minden történt azóta, amióta nem írtam. Nem igazán tudom leírni, mert eléggé fájdalmas még nekem ez a dolog. A nappali életben vidámkodok, mindenkihez próbálok kedves lenni (de nem mindig sikerül), s nem azt mutatni, hogy mennyire depressziós és csalódott vagyok. Az ember csak így élheti túl az életet. Esténként pedig hazasétálok a munkából, zenét hallgatok és azalatt jól kisírom magamat. Másnapra megint játszhatom a szerepemet. Szörnyű érzés, mert úgy érzem, mintha levágták volna valamelyik végtagomat. Ez állítólag még jó sokáig nem is fog elmúlni és még évekkel később is emlékezni fogok rá. S az a legrosszabb az egészben, hogy én még mindig reménykedek valamiben. Ugyan nem mondtuk ki nyíltan (vagyis Ő nem mondta ki), de én már tudom, hogy nincsen rám szüksége. S ez az egész, hogy másodszor is így cserben hagyott, eléggé kiütött. Mindig azt mondogattam, hogy ha Skelli még egyszer elhagy, azt nem fogom túlélni. Próbálom túlélni, valószínűleg túl is fogom, csak ez a hiányérzet ne lenne a mellkasomban. Nagyon Nagyon Hiányzik! Elmondhatatlanul. De valahogyan kénytelen leszek tovább lépni. Ő így döntött, nekem meg nincsen jogom beleszólni abba, hogyan döntsön valaki...

Addig is próbálok elleni. Végre beiratkoztam a Megafitnessbe, úgyhogy legalább minden napra jut valami program. Már kipróbáltam a Zumba-t (ami nagyon tetszik, csak ritkán jutok el rá), voltam Spinningen, és Zsírégetőztem, Alakformálóztam is. Ez legalább lelkileg egy kicsit jót tesz és mellette még mozgok is.

Ezenkívül töltöttem Wii-re is játékokat. Mindig arra gondolok, hogy majd megmutatom neki, de aztán eszembe jut, hogy már nincs kinek megmutatnom. Mindenesetre letöltöttem a Dead Space-t, kíváncsi leszek, hogy milyen.